Ja persze. Erről meg nem is írtam. Malac-infu, vagy hivatalos nevén Sertésinfulenza, vagy mexikói infulenza. Ki hogy szeretné. Nekem csak malacinfu. Ezelőtt volt madárinfu, most meg malacinfu. Mindenki retteg tőle. Megértem. Én is rettegek. Vagy valami ilyesmi. Azért marha jó. Indul a vizsgaidőszak, erre nagy valószínűséggel valami szart fogok elkapni, ami miatt nem mehetek emberek közé. A betegség már a spájzban van. Na jó, nem teljesen, de Ausztriában is találtak gyanús esetet. Hát ez baromi jó. Ahogy a magyar embereket ismerem, amint találnak nálunk egy gyanús esetet, azonnal mindenki behaluzza, hogy neki is az van. Mi már cska ilyenek vagyunk. Középsuliban amikor a HIV vírusról tanultunk, az osztály felén már mutatkoztak az első jelek. Rák- ugyanez. Ha van valami kis aranyos járványféleség az országban, azonnal a társadalom fele rohan az orvoshoz. És haluz. Mintha szednénk valamit. Persze ezzel nem azt mondom, hogy akkor ha észrevesszük, hogy malacinfusok vagyunk, akkor nem menjünk dokihoz. Ellenkezőleg. Azonnal rohanjunk a dokihoz. Aztán ha kiderül hogy hál'istennek mégsem, akkor csak annyit mondok, hogy ne keltsünk pánikot. Előtte legalábbis. Köhögök? Azzazzz. Tüdőrákod van!!!

XXI. század. No internet. Ez van. Az ember csak egyszer követ el az életében egy kis, másoknak nem tetsző dolgot, és máris olyan szintű hátrányokat szenved, mintha más helyeken embert ölt volna. Mindig is voltak, mindig is lesznek olyan arcok, akiknek ha nem tetszik, amit csinálsz, akkor egyből könyörtelenül lecsapnak, és megfosztanak a ma már szinte alapjognak számító internethasználati jogodtól. És persze megtehetik. Mert ők vannak többen. Szólni mersz? Vissza se kapod. Soha. És dögölj meg. Annélkül, hogy beszéltél volna barátnőddel. Msn-en vagy skype-on.

Az élet egy nagy adag szopó. Ennyi. Amikor kidugtuk kis fejünket anyánk méhéből, szopópályára álltunk. Minden, és mindenki megpróbál megszivatni ott, ahol tud. Ez egy ilyen ország. Dögöljön meg a szomszéd tehene is. Társadalmi összefogás? Ugyan. Össztársadalmi-szopó. Inkább. Miért is segítenék az éhhalál szélén küszködő nyomorultnak, amikor nekem Ray Ban napszemcsi meg Armani cipőcske kell. Ha akar magának kaját, akkor spóroljon? Ja, de miből? Ja, hogy az nem az én bajom? Ja, köszönöm.

Reggelente nyugdíjas-phalanx. Végignézek a városon, és a sok szerencsétlen, munkába igyekvő ember között, inkább előtt állandóan nyugdíjas-phalanxokat látok. Sietnek. Mennek valahova. Biztos nyugdíjba. Ha az egyetemista egyetemre megy, akkor a nyugdíjas biztos nyugdíjba siet reggelente. Felül a 139-es buszra, elmegy a Déliig, ott átszáll a Metróra, majd leszáll a Deákon, és nagyon gyorsan siet, mert el kell érnie az utolsó metrót, ami nyugdíj fele megy. Mert neki ott kell lennie 8:30ban a nyugdíjban. Nem lehet késlekedni kérem. Ha nem ér be, akkor baj lesz, és nem kap nyugdíjat.

Intergalaktikus jog. Ennyi. A jog egy új, és még sokak számára ismeretlen területe. Ismeretlen lehet, mivel még meg sem alkották (hivatalosan). De vajon vagy, vagy sincs? Felmerül a kérdés, hogy ha ugyebár a jog a élte legtöbb területét hivatott szabályozni, és meg is teszi azt, amint tudja. Akkor vajon ha egyszercsak megjelennek "UFO"-k a kiskertünkben világító ujjacskával, hogy "hazatelefonál", akkor mit kezdünk el csinálni?

Talán mondjuk azt, hogy jajj, légyszi várj még egy kicsit, felhívom az ügyvédemet, és megkérdezem, hogy vajon te éppen melyik nemzetközi egyezményt sértetted meg azzal, hogy letapostad a rózsaültetvényemet, és hogy lehetne beperelni meg ilyenek, de az ügyvéd azt fogja mondani, hogy legközelebb ne szívj annyit. Ennyi. Mimást mondjon? Hisz nincs semmi, ami ebben az esetben védelmet nyújtana nekem egy idegennel szemben. Max a Men-in-Black, de azon kívül senki. Ennyi. De még ők sem, mert baromi messze vannak. A környék meg hülyének néz. Köszi mindenkinek, aki benézett.

Na igen. Itt a tavasz, dagad a fasz, és persze hogy miértisne kezdjünk el építkezni, mert hogy az olyan baromira vicces dolog tud ám lenni, főleg hogyha április elején elkezdenek feltúrni egy addig kis kellemes utcát, hogy aztán majd csináljanak belőle valami sétálóutca jellegű kis trotyit. Persze drága jó önkormányzatunk hogy csináltatja? Lezárni az egész utcát, felszedni minden járdát, utat, padot, diákot, közteret, amit lehet, aztán a drága kis egyetemista meg próbáljon valamilyen útonmódon mégiscsak bejutni arra a galád egyetemre, merthát ugye miért is ne lehetne megközelíteni az épületet. Meglehet, főleg ha késésben vagy, és csak annyit látsz szünet utáni első nap, hogy a második világháború sztálingrádos jeleneteihez épp készítik a díszletet a belváros közepén; te meg nézel, mint Bambi a mosómacira, hogy merre is lehetne bemenni? De persze útjelző akármi van? Csak egy markoló, amit max az agrárjog tanszék hagy kint az épület előtt demonstrációnak.

Így menjek vizsgázni? Zaj, por, kosz egész úton? Na persze! Tudod te milyen drága volt az az öltöny? Még hogy porolják be?! Akkor viszem a praterorhoz a róma tanszékre, aztán kártérítést követelek, de minimum in integrum restitutio-ért fordulok hozzá!

Persze ez az állapot is fent fog állni egy jó darabig úgy érzem. Ezelőtt szétverték az Astoria-Kálvin-Fővámtér útszakaszt, elvileg felújították, leaszfaltoztak, erre mi van? Megint szedik fel, amit fel lehet, és majd megint aszfaltoznak. Há' na ne már! Ha ezen tapasztalataimból indulok ki, kb 5 évig senki nem is fog tudni bejutni az egyetemre, mert minek is. Jogászokból túlképzés van.

EGYETEM TÉR! ÉN ÍGY SZERETLEK!

Ezazz. Megint itt. Lemondtam róla, de nem. A lelkiismeretem nem hagyott nyugodni. Megint írnom kell, mert megőrülök. Kb fél éve nem jártam errefele.

De. Ez a tegnap este. Nagyon ott volt. ELTE-ÁJK. ELTE Összművészeti fesztivál. ELTE ÁJK Perjátszó Kör. Juppijóóó. Hippiper+hippibuli= HIPPI EST. Egy este a szabad szerelem és a flower-power jegyében korabeli zenékre. Aki eljött, nem bánta meg. Aki kihagyta, így járt.

Átélhettük a csodás "Summer of 69" feelingjét (konszolidált formában,:a képen a sörösdoboz is csak kellék, és valójában üres). Átélhettük Meredith Hunter meggyilkolását az Altamont Music Festival-on. Átélhettük mindazt a csodát, amit egy önpusztító korszak hagyott ránk. A csodás '60-as évek. A HIPPI KORSZAK!

Maga az előadott per valós történeten alapul: az 1969-es Altamont Speedway Free Festival-on, melyet "Nyugati-Woodstock"-ként szervezett a Rolling Stones, megölt egy fiatal, fekete hippi srácot a "biztonsági szolgálatként" a helyszínen tartózkodó Pokol Angyalai Motoros Klub egyik tagja Alan Passaro. Később a srácot önvédelemre hivatkozva felmentette a bíróság.

Össztáncos dolog. Hát igen. Mára már rendszeresen megrendezett mulatozás az egyetemen. Legjobb jelző rá a "kurva jó ötlet, még-még-még". Főleg ez a hippis dolog nagyon felizgatta a nagyérdeműt, és akadt pár táncoló emberke, de lehettek volna többen is. Legközelebb is. Igen igen igen!!!!

Ja, és persze egykét név a darabból: Ralph "Sonny" Barger, Alan Passaro, Sam Cutler, Gerge Lucas. (A többit nem tom, de majd pótolom.)

És persze legtöbb hála (az itt is megemlítésre kerülő) PÁRKÁNYI ESZTER-nek a darab megírásáért! Millió puszi!

FRISCO A LEGKEMÉNYEBB!!!! -- FRISCO, YEAH!

Tudjátok mit? Elegem van. Minden szarból elegem van, ami minket körbevesz. Az egész szar politikai és jogszabályi rendszerből is. Mindenből egyszerűen annyira elegem van, hogy az hihetetlen. Elméletben honatyáink aranyos, hozzáértő szakemberek, akiknek közben halvány lila fingjuk sincs például a környezetvédelemről és egyéb hasonló kérdésekről.

Felteszema  kérdés: vajon a tudományt mikor tudjuk végre leválasztani a gazdaságról és a politikáról? Vajon miért van az, hogy ebben a kis pöcsömnyi országban mindenkinek folyamatosan pártosodnia kell. Ha más nem, akkor azon van egy emeletes paneltoronyban vita, hogy ki mossa fel az egész szaros lépcsőházat ahelyett, hogy mondjuk mindenki a saját kis szarját eltakarítaná, és nem lenne ilyen probléma. De nem. Ez sajnos itt, Kelet-Közép-Európában (vagy Nyugat-Ázsiában-- szemlélet kérdése) nem lehetséges! Mert nem tudunk közösségként viselkedni, hanem mindenki csak a saját kis gesztenyéjét szeretné kikapargatni, miközben a saját magát nyomorítja meg! Ez van. Magyar valóság 2008. Felvehetnénk akár a magyarországi marketingtervbe: Magyarország- a legszéthúzóbb ország. Széthúzóbbak vagyunk, mint 4 éve. Jobban utálom a szomszédom, mint 4 éve. Többször rongálok, mint 4 éve. Többet utálom a miniszterelnököt (pártállástól függetlenül), mint 4 éve. Többször eresztem le a szomszéd kerekét, mint 4 éve...És folytathatnáma  sort véges végtelenig. Ennyi.

Kedvencem: nemrég hatalmas kampánya volt a Fidelitas által elindított "gyurcsányahibás.blog.hu"-nak. Nos. Erre majd felforrt az agyvizem. (Félreértés, kérem ne essék, nem vagyok "szoci".) Persze. Mindent kenjünk másra. Én nem vagyok a hibás, hanem "A Gyurcsány". Kidőlt a kerítésem, mert a tövébe hugyozok 40 éve--a gyurcsi a hibás. Kiszáradt az ültetvényem, mert b*sztam megöntözni--A Gyurcsány a hibás. Egyes lett a dolgozatom- a Gyurcsány a hibás!

Hát igen. Mostanság így augustusban, mikor beköszönt az ún "uborkaszezon", senki nem mászkál semerre, csak nyaral, és persze semilyen vállakozásba nem akar kezdeni.

Ez az a hónap általában, amikor úgy baromira szívnak azok a kemény dolgos emberek, akiknek hétkönapi megneveztése csak annyi, hogy ügynök, de persze hívhatjuk őket mindenféle beceneveken is, hogy mondjuk bróker, vagy személyi bankár, de akár még a pénzügyi tanácsadó elnevezés alatt is futhat legtöbbjük. Tegnap hallottam egy nagyon jó megközelítést az egész elnevezési hajcihővel kapcsolatban, hogy " mindegy hogy kurtizánnak, vagy kurvának hívjuk, attól még a szakmája ugynaz marad". Hát van benne valami. Ezzel mi is így vagyunk sajnos.

De azért az emberek nagyrészének, nem bírom megérteni, miért kell írtóznia tőlünk, mivel mi csak tesszük a mi kis dolgunkat, ők meg erre folyamatosan utálják a szakmabelieket. Felhívogatunk embereket, atán erre ők meg elküldenek minket jobb esetben egy melegebb tájegységre, rosszab esetleg valamely felmenőnk bizonyos testrészébe vissza, bár az érteémesebbje azért csak annyit mond, hogy neki most erre nincs pénte, vagy esetleg egy elfoglalat ember, ésjelenleg nincs felesleges kapacitása arra, hogy meghallgasson.

Aztán persze vannak a különböző történetek, miután az embereknek pénz kell hirtelen, és elmennek a különböző kereskedelmi bankokba, estetleg felhívják a 06-40-5*****-et, és szidják a bankszektort, hogy mennyire kitoltak megint velük, mert 35%-os "kamatról" nem volt szó, mert a reklámban csak 5%-os volt, és mekkora átvágás. Na persze ez csak azért van, mert az emberek nagyrésze nem olvassa el figyelmesen a különböző hirdetéseket, meg miegymást, és a banki alkalmazottak sem tájékoztatnak mindig teljeskörűen, és az ún THM-mel ne ismertetik meg az embereket.

Ezerk után csak annyit mondok, hogy ne sírjon a szája senkinek. Ha engem más helyre irányít, aki oda menne hozzá akkor, amikor jó, neki megfelel, leülve egy kávé mellett, és kellemesen elbeszélgetve a számára legjobb konstrukciót ajánlva, személyre szabott ajánlattal állna elő, csak annyit mondok úgy kell neki. Ne sírjon a szája, ha 1 millió helyett 2,5 milliót fizet vissza, és közben csak nyavajog.

Az egyik pénzintézet új szlogenje eléggé ráérzett a lényegre: "A hitel nem ajándék. Üzlet Önnek is, nekünk is." Én ehhez még annyit tennék hozzá, hogy "Hadd segítsek, mert a hitel nem....! (a töbit mindenki tudja).

Namost ezt a viccecskét egyik übern00b haverom küldte által. Kocka körökben vitzich lehet, de legalábbis tanulságos.

Egy nuncius beszélget a feljebbvalójával Jézusról:
- És akkor Jézus reezelte Lázárt, a sok n00b meg hype-olta őt. Aztán a tömegnek nyomott egy conjure food spellt is, de a végén a római mob leraidelte, de harmadnapon respawnolt halottaiból és Mennybe ment.
- Ezennel megvonom az internetedet, nuncius!

Igen. Vannak bizonyos önkormányzatok, akik már előre gondolkoznak, és nem hagyják a véletlenre a dolgokat, ha esetleg egy nyári tábor alkalmával valakinek valami baja történne, akkor ne kelljen sokat bíbelődni...A szülőknek meg megy a bocsánatkérő emil.

Helló megint mindenkinek! Volt egykét nap kihagyás, de ez is csak az én hibám, mert el kellett mennem a Balcsira egykis céges képzésfélére, ahol lényegében öntötték belénk az önbizalmat, mert hogy a olyan jó dolog tud lenni, ha baromira van kedved bizniszelni. Na igen.

Két nap. Csütörtök, péntek. Két nap a Balcsin, 4 csillagos hotel, all-inclusive ellátás, meg minden fullextrás seggnyalás a személyzet részéről. Ez jár azoknak, akik úgy gondolják, érdemes egy kicsit változtatni az életükön, és nemcsak a tévét bámulva szapulják az aktuális kormányzatot, és szomorkodnak, hogy mától csak egy joghurtot tudok levenni a pulcról, és nem kettőt. Ha valaki igazán akar változtatni a sorsán, az meg is tudja tenni. Alapfoglalkozás szerint nem foglalkozom semmivel, csak egyetemre járok. Ösztöndíjat nem kapok, mert minek is az az olyan gyereknek, aki baromi lusta, és sokszor baromira nincs kedve az élethez sem. Szüleim küldenek havonta 50e ft-ot, meg bátyám segít néha egy kicsit, meg nekem is van egy ksi megtakarított pénzem, meg nagymami is néha ad egykét ezer forintot. Így éltem én. Eddig. Sokszor jól, sokszor rosszul, de sohase nyomorogva. De volt olyan pillanat, amikor el kellett gondolkoznom azon, hogy tudok -e venni egy joghurtot vagy nem. Tudok -e venni egy kiló almát vagy sem. Eléggé megalázó érzés volt állni a közértben a tejtermékes polcok előtt, és azon gondolkozni, hogyan jövök ki a pénzből, miközben mások sorra emelték le előlem azt az eper ízű finomságot, amire vágytam már egy hete. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam változtatni fogok a sorsomon. Többé nem akarom megérni azt, hogy válogatnom kelljen a  különböző dolgok között, hogy mit engedhetek meg magamnak.

És most itt vagyok. Két nap. Ez a két nap rádöbbentett arra, hogy lehet másként is. Meg lehet csinálni. Rengeteg ismerősöm csak álmodozik arról, hogy két napot egy négycsillagos hotelben töltsön. Felemelő érzés volt rendelni egy sört a bárban, amit lazán ki tudtam fizetni, minden megerőltetés nélkül. Jó érzés volt kiválasztani azt az Alfa Romeo 147-est, amit jövő hónapban meg fogok rendelni. Jó volt öltönyben és nyakkendőben mászkálni a Balcsiparton, kellemes emberek társaságában, és jó érzés minden nap reggel felkelni, és felölteni a munkaruhát abban a tudatban, hogy ez a nap is egy újabb lépés affelé, hogy elérjek egy olyan életszínvonalat, amire sokan csak vágyakoznak, milliók álmodnak róla, de csak nagyon kevesen tesznek azért, hogy valaha el is érjék.

Jó érzés. Nagyon jó érzés.

Mindennapos városfelfedező és ügyféllátogató sétáim közepette sok érdekes dolgot fedeztem eddig fel aranyos székesfővárosunkat illetően.

Íme az egyik. No Komment.

Munkám során sokszor belekeveredek olyan ügyekbe, amiket csak a felettes vezetésével és segítségével tudok megoldani, ami persze nekem is baromi jó tud lenni, mivel tanulhatok belőle egy csomót, és nekem is sokkal jobb lesz. Ennek előmozdítására létezik a Cégnél egy olyan intérmény, amit Napi Kapcsolatnak nevezünk, ezáltal elősegítve a kapcsolattartást, hogy minden este beszélünk a Boss-szal, mert az nekünk is baromi jó.

Előfordulhatnak helyzetek, amikor viszont ez átmegy baszogatásba, vagy csak én érzem annak. Tegyük fel vizsgaidőszakod van. Nemsokmindent tudsz csinálni, mivel már a végefele vagy, és van még három vizsgád, és tanulnál rá, mint a vadszamár, hogy azé' valami csak sikerüljön. Egész nap tanulsz, erre kora délután felhív a főnök, hogy na, mit tárgyaltam ma? Ööö, tárgyaltam a két léggyel, ami berepült a szobámba, és agyoncsaptam őket, szal ez nem lesz egy tartós kapcsolat, szerintem ők nem veszik igénybe a szolgáltatásaimat. Mire elkezdi nekem a szent szöveget, hogy azért napi egykét tárgyalás csak belefér, mégha lazításként is. Aham, persze, 3 UVval magam előtt, úgyis azt mondta a Reisz Andris két verés között, hogy nagy az UV sugárzás veszélye. Megyek vissza, tanulok tovább. Este 10 fele, amikor az ember agyi idegpályái már feladják a folyamatos forma 1-et, megint csönög a telefonocska. És ki hív megint? Eltaláltad! A főnököm, hogy na tárgyaltam -e délután? Ufffffff. Aham, meg amit Móricka körülrajzol. Ki, bakker, ne nyaljalak? Megmondtam, hogy hagyjál békén egy ideig, mert most vizsgáim vannak!!!

És ez így megy napról napra, három héten keresztül...

Van ez van az, minden embernek van átlagban számítógépe, és vele együtt egere is. Eléggé kellemetlen dolog tud lenni, amikor az ember este 11kor arra eszmél sűrű kattintgatásai közepette, hogy az egere bedobta a fuccsot. Hirtelen mit is kellene tenni? Honnan szüljön egyet? Megpróbál mindent, még a Bill Gates-i operációs rendszer megerőszakolása árán sem jut előrébb annak tekintetében, hogy nagyhirtelenjében mi is történt. Ekkor történik meg az emberek jó részével, hogy kinyitják a fiókot, és előhúznak belőle egy régi, poros kis egérkét, amely aranyos kis szemeivel épp a régóta elmaradt sajt után kutat az egérpadra hasalva, én viszont abba a maradék 90%-ba tartozom, aki csak akkor vesz egeret, ha elromlik neki az új, merthogy minek kell az, ha van egy, ami működik.

Mit van mit tenni ilyenkor, az ember fogja magát, és bemegy egy szaküzletbe abban a reményben, hogy egyszer elrohan gyorsan az egerekig, kiveszi, ami kell neki, majd ugyanazzal a lendülettel ki is suhan, mint ha mi sem történt volna a pénztártól való távozás után. Persze ez nem mindig sikerül, mivel a gonosz eladók időközönként fogják magukat, és direkt módon akadályokat állítanak szerencsétlen vásárló elé, amin aztán fentakad, és nem szabadul a reklám és eladási pszichológia hatásai alól. Egyik ilyen, nagyon sokszor alkalmazott módszer, hogy szimplán és egyszerűen átpakolják a cuccokat, mert az olyan vicces, de persze majdnem teljesen random módon, hogy esélyed se legyen megtalálni 15 percen belül azt a részleget, ahol az apró kis elektronikai cuccosokat kipakolva tárolják. Ilyenkor mit tudsz tenni? Fogod magad és megpróbálsz koncentrálni a célodra, hogy neked csak egy b@szos egér kell, és aztán mehetsz Isten hírével. Elhaladsz a különböző kütyük előtt és vizsgálódsz óvatosan, hogy megérkeztél-e. Mész mész, mire egy felirat ragadja meg a tekinteted <<AKCIÓ>> Na ez az a pont, ahol nincs mit tenni, meg kell állni, nézegetni. Akciós gagyi filmek, csak 990-ért. Persze egyiket sem veszed meg, csak nézegeted, hogy miért is ne, hátha benne van a Gyűrűk Ura, vagy a Terminator- azért a managerek sem hülyék. Ó, csak mi. Ezek után loholsz/loholnál tovább az egerekhez, de már ott is vagy. Elkezded nézegetni. 200m hosszú polc, tele a különböző alakú, formájú és gombos egerek. "Hú, b*zmeg" Ötlene fel benned, de ekkor hirtelen eszedbe villan, hogy neked csak egy egyszerű kell. Vannak egerek 30e Fttól 1500-ig, hát akkor nézzünk egy szimpit 3500-ért. Haha. Mert ez nem is egyszerű. Mivel az sajna kifogyott, de van laseres 6800-ért ugyanolyan- mit akarok én, bakker, szemet műteni? Az már sok. Akkor nézzünk hasonlót, amiből van sok. Megtalálod, kiveszed, beleteszed a kis kosárkádba, de ekkor meglátod az eggyel lejjebbi sort, és felteszed magadban a kérdést? -Nem kell nekem egy billlentyűzet is? A kettő együtt most tök jó áron van. Biilentyűzet + egér. Persze. Most vettél egy hónapja új billentyűt, de kell az új, mert a régi nem olyan jó. Mégegy fél órát elálldogálsz a billentyűzeteknél (ismétlem, egy darab egérért mentél be), mire meggyőzöd magad, hogy majd legközelebb, de az az egyik modell tök jól nézett ki. Ezek után irány a kassza.

Vagyis csak mennél, de merre van? A hatalmas, óriásnövésű polcsorok eltakarják szemed elől. Most merre menjek? Elkezdek menni ide oda, közben bele kerül a táskába egy adak DVD tartó, meg egykét elem is, mire végre a kasszához jutok, ahol megint találok, most extra akciós CD lemezeket. Ezekkel mit csináljak? Elkezded nézni, de persze a szokásos "Ratyi Matyi és a bádog kutya" nevű együttesen kívül nemsokmindent találsz (najó, néha azért el lehet kapni valami jót is, nekem eddig kétszer sikerült egy Rammstein lemezt meg egy Placebót kifognom).

Ezek után irány a kassza, 6-an vannak előtted (ezt nem értem. előttem mindig hatan vannak) kipakolsz, fizetsz, és a garancia miatt átirányítanak a Vevőszolgálathoz. Beállsz/állnál, de akkor látod, hogy egy ügyintző intéz vagy 30 embert. Kb 15 perc várakozás után baromira meg unod az életed, és bombát robbantanál, de már lassacskán odaérsz, mire közlik veled, hogy legújabb szerzeményedre van gari, csak levelet nem adnak, mivel X ezer ft felett kell csak, alatta elég a blokk. Loller, és ezért vártam vagy fél órát? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Soha többet egeret, inkább szólok a macskának, hogy dobja el a kanalat.

Napokban egyik reggel fél kilenckor, kikászálódva az ágyból, átélve a születés fájdalmát, amint épp haladok az evoluviós fán egyre felfele, valahol még az egysejtűek szintjén megrekedve benyomtam a gépemet, hogy így kora hajnalban megnézem az emiljeimet a következő hatalmas hirdetésnek látszó tárgy (namost ezt abban az állapotomban egy papucsállatka és egy zöld szemesostoros között nem tudtam helyből megállapítani) veri ki az épp nyíladozni akaró szemeimet egy: "mi már látjuk barátnőd arcán az elégedett mosolyt"- Istenem, mit csináltam tegnap éjjel? -és egy óvatos mozdulattal visszanéztem az ágyam fele, hogy esetleg nem fekszik -e épp ott az a személy, akiről írnak. Továbbolvasva felmerült bennem pár dolog (beleértve az előző napi utolsó szendvicset is, amit kb este 11 körül nyomtam le), és helyből az jutott eszembe, hogy igazán megmondhatnák nekem is, hogy ki az a barátnőm, aki baromira mosolyog, mint a tejbetök. Ezek után a levél közepére érve látom, hogy hát szőrtelenítést ajánlanak, és mellé free egy másik testrész- ezek is jól megtaláltak, mivel szőrtelen a hátam...így bakker én is tudok szőrteleníteni, plussz mellé legyantázom amit akarsz, hogy majd besz*rsz.

Ebből egy baromi jótanácsot tudok csak leszűrni, hogy soha nem nézzetek ébredés után reklámtartalmú leveleket, mert abbamarad a világ spermatermelése. Pont.

Szakmám szerint egyelőre nem rendelkezem semmilyen klasszikus értelemben vett szakképesítéssel, hanem csakúgy elkezdtem dolgozni tanulás mellett, mivel az ember napi humoros teendői között csakúgy tud magának időt szakítani arra, hogy keressen egy kis pénzt is, ha ráadásul még élvezi is a dolgot, akkor nyert ügye van.

Egyes megfogalmazások szerint ügynök vagyok egy pénzintézetnél- az egyszerűség kedvéért most maradjunk ennél a megfogalmazásnál, mivel valójában bonyolultabb a dolog, de ez sokkal érthetőbbb, és nem kell sokat agyalni a dolgokon, de a munkám valamilyen téren tényleg lefedi az ügynöki szerepkört.

Aki dolgozott már valamilyen pénzintézetes ügynökként -azért emeltem ki, hogy pénzintézetes ügynökként, mivel nem akarom összemosni a nálunk a '90-es években nagy divatját élt porszívóügynöki munkát a mi rétegünk által nyújtott szolgáltatás alapú munkával, ami teljes mértékben az ügyfél igényeire és elégedettségére épül, ellenkező esetben hajít minket, és keres mást, aki jobban érti a dolgát-, vagy akárcsak van neki ilyen személye, vagy csak volt is vele tapasztalata, az tudja, hogy fontos része a kapcsolatfelvételnek az ún. telefonos időpontegyeztetés. Ennek a lényege, hogy felhívjuk az adott számot (sohase telefonkönyvből, hanem ajánlások után), és megbeszélünk az adott emberrel egy találkozót, ahol jobban megismerhetjük leendő ügyfelünket, és ha akármilyen vágya, kérése van, azt teljesítsük neki. Ezt az időtöltést énmár jó ideje művelem, és eddig mindösszesen talán két-három ember volt, aki úgy elhajtott, hogy azt hittem eldobom a noteszemet. Egy ilyen telefonos párbeszédet osztanék most meg veletek (a szereplők kitaláltak, bármely egyezés a való élettel, csak a véletlen műve):

/Telefon kicseng, hang felveszi/:
-Hallóó!
-Jó napot kívánok, Fekete Dodó vagyok, Ügyfél Jakab Úrhoz van szerencsém?
-Ja, én vagyok. Mit akar és ki maga?
- Mint az előbb elmondtam, Fekete Dodó vagyok, és egyik közös ismerősünk adta meg az Ön számát, név szerint Vég Béla, akivel a múlt héten volt szerencsém beszélgetni egy remek lehetőségről...
/Közbevág/
-Ez engem nem érdekel.
-És mi nem érdekli, Uram?
-Ez engem nem érdekel.
-Értem én Uram, hogy ez Önt nem érdekli, de kérem mondja meg, hogy Önt mi nem érdekli?
-Értse meg, hogy ez engem nem érdekel.
-Értem Uram, de higgye el, Vég Béla úr nem azért adta meg az Ön számát nekem, mert szerinte nem érdekelheti Önt a dolog, és ezért hívom, hogy mikor tudunk erről a remek lehetőségről beszélgetni.
-Uram, Ön most lehet, hogy mindenfélének gondol engem, de értse meg, hogy ez engem nem érdekel, és kész. Egyszerűen nem érdekel.
-Értem Uram, köszönöm, hogy beszéltünk, viszonthallásra!
/Levágta a telefont elköszönés nélkül./

Hát igen. Kemény szakma ez a mienk, mivel sokszor az ember olyan lehetetlen alakokkal tud összefutni, hogy az csak hihetetlen. A másik, amikor csak azért akar velünk találkozni, hogy leöntsön egy adag festékkel (aztán meg nem tudja kifesteni a szobáját). Ilyen a mai magyar társadalom, nem tudunk mit tenni ellene, egy időben a rossz ügynökök elrontották a szakma presztizsét, amit most nekünk, az új generációnak kell visszaszereznünk. Kemény meló lesz, de sok-sok év alatt csak sikerül.

Nostehát, ide írok valami kezdő szöveget, hogy nemcsak nekem, hanem mindenkinek nagyon jó legyen, persze feltételezve azt, hogy valaha valaki ezt nagyon elfogja olvasni. Ebben a blogban meg szeretném osztani mindenkivel mindenféle pozitív és nagatív, de inkább okulásra méltó, és sokszor nevetséges tapasztalatomat mindarról, amit úgy lehet nevezni, hogy Élet, Business és (néha ezért lesz) Internet. Ezért indítottam ezt a blogot, feladva az összes eddigi, naplónak szánt szörnyedvényt, és elkezdek írogatni ide mindenfélét, ami nagyon nagyon jó. Foglalkozásomat egyelőre nem akarom elárulni, sőt magamról semmit, csak olvasgassátok el a bejegyzéseimet, hogy idővel nektek is nagyon jó legyen.