Helló megint mindenkinek! Volt egykét nap kihagyás, de ez is csak az én hibám, mert el kellett mennem a Balcsira egykis céges képzésfélére, ahol lényegében öntötték belénk az önbizalmat, mert hogy a olyan jó dolog tud lenni, ha baromira van kedved bizniszelni. Na igen.

Két nap. Csütörtök, péntek. Két nap a Balcsin, 4 csillagos hotel, all-inclusive ellátás, meg minden fullextrás seggnyalás a személyzet részéről. Ez jár azoknak, akik úgy gondolják, érdemes egy kicsit változtatni az életükön, és nemcsak a tévét bámulva szapulják az aktuális kormányzatot, és szomorkodnak, hogy mától csak egy joghurtot tudok levenni a pulcról, és nem kettőt. Ha valaki igazán akar változtatni a sorsán, az meg is tudja tenni. Alapfoglalkozás szerint nem foglalkozom semmivel, csak egyetemre járok. Ösztöndíjat nem kapok, mert minek is az az olyan gyereknek, aki baromi lusta, és sokszor baromira nincs kedve az élethez sem. Szüleim küldenek havonta 50e ft-ot, meg bátyám segít néha egy kicsit, meg nekem is van egy ksi megtakarított pénzem, meg nagymami is néha ad egykét ezer forintot. Így éltem én. Eddig. Sokszor jól, sokszor rosszul, de sohase nyomorogva. De volt olyan pillanat, amikor el kellett gondolkoznom azon, hogy tudok -e venni egy joghurtot vagy nem. Tudok -e venni egy kiló almát vagy sem. Eléggé megalázó érzés volt állni a közértben a tejtermékes polcok előtt, és azon gondolkozni, hogyan jövök ki a pénzből, miközben mások sorra emelték le előlem azt az eper ízű finomságot, amire vágytam már egy hete. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam változtatni fogok a sorsomon. Többé nem akarom megérni azt, hogy válogatnom kelljen a  különböző dolgok között, hogy mit engedhetek meg magamnak.

És most itt vagyok. Két nap. Ez a két nap rádöbbentett arra, hogy lehet másként is. Meg lehet csinálni. Rengeteg ismerősöm csak álmodozik arról, hogy két napot egy négycsillagos hotelben töltsön. Felemelő érzés volt rendelni egy sört a bárban, amit lazán ki tudtam fizetni, minden megerőltetés nélkül. Jó érzés volt kiválasztani azt az Alfa Romeo 147-est, amit jövő hónapban meg fogok rendelni. Jó volt öltönyben és nyakkendőben mászkálni a Balcsiparton, kellemes emberek társaságában, és jó érzés minden nap reggel felkelni, és felölteni a munkaruhát abban a tudatban, hogy ez a nap is egy újabb lépés affelé, hogy elérjek egy olyan életszínvonalat, amire sokan csak vágyakoznak, milliók álmodnak róla, de csak nagyon kevesen tesznek azért, hogy valaha el is érjék.

Jó érzés. Nagyon jó érzés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.