Ja persze. Erről meg nem is írtam. Malac-infu, vagy hivatalos nevén Sertésinfulenza, vagy mexikói infulenza. Ki hogy szeretné. Nekem csak malacinfu. Ezelőtt volt madárinfu, most meg malacinfu. Mindenki retteg tőle. Megértem. Én is rettegek. Vagy valami ilyesmi. Azért marha jó. Indul a vizsgaidőszak, erre nagy valószínűséggel valami szart fogok elkapni, ami miatt nem mehetek emberek közé. A betegség már a spájzban van. Na jó, nem teljesen, de Ausztriában is találtak gyanús esetet. Hát ez baromi jó. Ahogy a magyar embereket ismerem, amint találnak nálunk egy gyanús esetet, azonnal mindenki behaluzza, hogy neki is az van. Mi már cska ilyenek vagyunk. Középsuliban amikor a HIV vírusról tanultunk, az osztály felén már mutatkoztak az első jelek. Rák- ugyanez. Ha van valami kis aranyos járványféleség az országban, azonnal a társadalom fele rohan az orvoshoz. És haluz. Mintha szednénk valamit. Persze ezzel nem azt mondom, hogy akkor ha észrevesszük, hogy malacinfusok vagyunk, akkor nem menjünk dokihoz. Ellenkezőleg. Azonnal rohanjunk a dokihoz. Aztán ha kiderül hogy hál'istennek mégsem, akkor csak annyit mondok, hogy ne keltsünk pánikot. Előtte legalábbis. Köhögök? Azzazzz. Tüdőrákod van!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.